Ketogén diéta inzulinrezisztenciával?
Egyre divatosabb a ketogén diéta alkalmazása a legkülönfélébb problémák megoldására, így itt az ideje ezt a témát is alaposabban körbejárni, jelen esetben inzulin rezisztencia szempontból. De mindenekelőtt fontos kitérni arra, hogy mi a ketogén diéta.
A ketogén-terápia egy speciálisan módosított étrend, melyet eredetileg epilepszia kezelésére fejlesztettek ki. A ketogén diétát a mai értelmében 1928-ban Lennox definiálta először, de már a Bibliában is van utalás a betegségre és „böjttel” való kezelésére. A középkorban már megfigyelték, hogy éhezéses időszakokban csökken az idegrendszeri görcsök gyakorisága. Az első világháborúban pedig ideggyógyászok számoltak be a legsúlyosabb epilepsziás betegek átmeneti javulásáról az éhező polgári lakosság körében. 1921-ben a Mayo Klinikáról publikáltak először nagy zsír-, valamint kis szénhidrát- és optimális fehérjetartalmú diétával kapcsolatos, tudományos alapokon nyugvó klinikai megfigyeléseket.
A modern orvostudomány igazolta, hogy éhezés imitálása és a nagy zsírfelvétel következtében is ketózis jön létre, vagyis ketontestek (aceton, béta-hidroxi-acetát, acetoacetát) keletkeznek a szervezetben, amelyeknek antikonvulzív, azaz rohamellenes hatásuk van. Erre az állapotra az éhezés imitálásaként szoktak utalni, de ez csak részben igaz. Igaz abból a szempontból, hogy az anyagcserét rákényszeríti, hogy az energianyerésre a zsírokat használja, amelyből jelentős mennyiségű ketontest képződik, és így a szervezet úgymond ketotikus állapotba kerül. Nem éhezik viszont a személy abból a szempontból, hogy nem kell sok esetben éhség érzetet megélnie és a szervezet számára elegendő energiamennyiség biztosítható. Az éhezést a szervezet csak pár napig tolerálja, míg a ketogén diétát akár évekig is. A későbbiekben az orvostudomány számos antiepileptikumot, fejlesztett ki, amik a rohamok gátlására képesek, így a diéta háttérbe szorult, majd az 1990-es években újra előtérbe került mind az epilepszia, mind a sok-sok egyéb területen. Manapság a ketogén diétát több mint ötven országban alkalmazzák súlyos epilepsziás gyermekek kezelésére, köztük itt Magyarországon is.
A klasszikus (hosszú láncú triglicerideket tartalmazó), azaz LCT ketogén diétában egyéves kor alatt a tápanyagarányokra 3:1 arány (három gramm zsír mellett egy gramm fehérje és szénhidrát), egyéves kor felett pedig 4:1 arány jellemző, azaz a zsiradékok adják a napi energia 90%-át. De kellő érzékenység esetén 3:1 vagy 2:1 arányt is használhatunk. Ezeknek az arányoknak nemcsak napi szinten, hanem étkezésenként is meg kell valósulniuk.
A ketogén diétákon belül van az úgynevezett MCT diéta, melyben főképp közepes zsírsavláncú zsiradékokat lehet fogyasztani. Ezek könnyebben szívódnak fel, és hajlamosabbak a ketontest képződésre, mint a hagyományos „étrendi” zsírok. Az MCT alapú ketogén terápia azt javasolja, hogy az étrend zsírtartalmának 30-60 %-a származzon MCT zsírokból. Jó források közé tartozik az MCT-olaj, a kókusz olaj és egyéb kókuszból származó élelmiszer, mint például kókusztej és kókusztejszín. Mivel MCT zsírok gyorsan átalakulhatnak ketontestekké, így gyorsabb ketózis érhető el vele. Az MCT ketogén terápia lehetővé teszi a nagyobb szénhidrát- és fehérjebevitelt, így esetleg könnyebb kivitelezni a diétát. Az MCT diéta rugalmasabb ételválasztékot tesz lehetővé, magasabb szénhidrát- és fehérjebevitelt enged meg. Mivel az MCT (közepes lánchosszúságú triglicerid) több ketontestet képes termelni, kevesebb a teljes zsírszükséglet, ezáltal lehetővé teszi, hogy több szénhidrát és a fehérje szerepeljen az étrendben.
A LGIT, azaz alacsony glikémiás indexű szénhidrát diéta egy speciális magas zsírtartalmú étrend mely hasonlíthat a ketogén diétára. Központjában a szénhidrát fogyasztás áll, melyeket alacsony glikémiás indexű szénhidrátokból fedezünk. Az LGIT azokat az ételeket foglalja magában, amelyeknek a glikémiás indexük 50 vagy annál alacsonyabb. Tehát a napi szénhidrátokat csak ezek közül szabad felhasználni, amellett, hogy fehérje és zsiradék is fogyasztható. Ezért étkezés kiegyensúlyozott, egyidejűleg fogyaszthatók a különböző zsír és fehérjeforrások, valamint az alacsony glikémiás indexű szénhidrátok.
Amúgy napjainkban a ketogén étrenddel kapcsolatos kutatások korábban soha nem tapasztalt mennyiségben kerülnek publikálásra, de még sok időre és megmegfelelő kutatási eredményre van szükség addig, hogy az epilepszia kezelésén túli pozitív és negatív hatásaira biztos evidenciáink legyenek. Ahhoz, hogy felelősségteljesen ajánlható legyen egy módszer, ezek az evidenciák nagyon fontosak, amit, ha nem veszünk figyelembe, akkor sok félrevezető cikkel, könyvvel, betegcsoportban található érveléssel, kutatásokra hivatkozással lehet sajnos találkozni. Ha szeretnétek jól tájékozódni az információk útvesztőjében és megfelelően súlyozni, amikkel találkoztok, akkor érdemes meghallgatni az Evidenciapiramisról szóló podcastepizódunkat, amiben sok-sok félreértést tisztázunk.
És mi az inzulinrezisztencia?
Inzulinrezisztencia vagy IR során a szénhidrát anyagcserében részt vevő szerveink, például izom, máj, zsírszövet, érzéketlenné válnak az inzulinra, emiatt sokkal több inzulin éri csak el ugyanazt a vércukor csökkentő hatást. Tehát ebben a szakaszban az emelkedett vércukorszint hatására a hasnyálmirigy fokozott inzulin termelésbe kezd, azért, hogy normalizálja a vércukorszintet. Ezt az állapotot hívjuk hiperinzulinémiás állapotnak. Abban az esetben, ha a hasnyálmirigy tartósan kénytelen sok inzulint termelni, akkor az inzulin termelésért felelős béta sejtek elkezdenek kifáradni, és már nem tudja a hasnyálmirigy ideális tartományban tartani a vércukorszintet. Ekkor az tapasztalható, hogy már a vércukor értékek is elkezdenek felfelé kúszni. Az inzulinrezisztencia molekuláris hátterében egy inzulinreceptor probléma áll, amit a rendellenes anyagcsere folyamatok által termelődött anyagcsere termékek (hormonok, gyulladásos mediátorok, szabad zsírsavak) idéznek elő.
Gyakori indok, hogy azért szeretne valaki ketogén diétát tartani inkább a jelenleg érvényes irányelvekben foglalt csökkentett szénhidrát tartalmú, hozzáadott cukor mentes, rostbő, folyadékbő étrend helyett, mert nem akar szénhidrátot számolgatni, de tagadhatatlan, hogy a hagyományos ketogén diéta sokkal inkább számolós étrend, plusz nagyon sok praktikát és trükköt kell bevetni, hogy elfogyasztható legyen az a kiemelkedő mennyiségű zsiradék.
A ketogén diéták esetén felmerülhetnek rövid és hosszútávú szövődmények is. Például gyakori lehet a hasmenés, étvágytalanság, émelygés. Nem ritka, hogy a bőr pattanásosabbá válik, a rostszegény étrend miatt pedig a hasmenéses időszak után székrekedés léphet fel, a nem kellő figyelemmel folytatott ketogén diéta során kialakuló vitamin és ásványianyag hiány miatt pedig felléphet enerváltság, rossz közérzet, fokozottabb fertőzéshajlam is. Fontos, hogy ilyen diéta tartása mellett nagy szükség van a hozzáértő orvosi és dietetikai háttérre és a gyakori kontroll vizsgálatokra, hogy a hiánybetegségek kialakulása ne léphessen fel. Néha rossz száj- és testszag is járulhat ezen tünetek mellé. A szájra kissé acetonos, édeskés szag jellemző, mélyebb ketózisban ez szinte természetes.
Ha már volt hasnyálmirigy vagy epehólyag gyulladás az előzményben, akkor nem javasolt a ketogén diéta tartása. A diéta elején a szénhidrátok megvonása koncentrációs problémákat, fáradékonyságot, memóriazavart, rossz közérzetet is okozhat, ezek persze később elmúlnak, ahogy alkalmazkodik a szervezet az új állapothoz. Hogy miért alkalmazták vagy alkalmazzák ezek ellenére mégis epilepsziás gyerekek esetén? Mert mindezek az esetleges problémák elhanyagolhatók a rohamok okozta károsodásokhoz képest.
A manapság általában ketogén diétaként követett étrendel már nem igen követik az eredeti arányokat, a kutatásokban is inkább csak a szénhidrátok extrém lecsökkentését jelenti a ketogén diéta, azaz igazából inkább „very-low carb diet” irányelv van vizsgálva, hiszen általában annyi a kritérium, hogy a szénhidrát maximum 20-30 gramm legyen naponta. Viszont ezekben az esetekben a kutatások során akár hetente ellenőriznek a vizeletből ketontest szintet.
Sok kutatás van az anyagcsere problémák és különféle ketogén diéta kapcsolatáról, de ezek egyelőre rövid időtartamú (általában pár hónaposak, maximum 1-2 évesek) és gyakran kis esetszámú kutatások, így nem tekinthetők az eredmények jelenleg erős evidenciáknak, tehát nem állíthatjuk megbízhatóan ugyanolyannak vagy jobbnak a hatékonyságát hosszútávon az eddig nemzetközileg elfogadott szakmai irányelvekhez képest. Ezekben a kutatásokban rövid távon leírnak testtömeg csökkenést (szinte mindegyik kutatás túlsúlyos vagy elhízott alanyokkal dolgozik, így sovány vagy normál testalkatú inzulin rezisztensekről ezek alapján nincs információ ezzel kapcsolatban), vérnyomáscsökkenést, HbA1c csökkenést, triglicerid szint jelentős csökkenését, LDL szint változást nem igen figyeltek meg, a HDL szint viszont nőtt ezekben az esetekben. Nők esetén egy 24 hetes kutatás során kis esetszámnál szabad tesztoszteron, LH/FSH, és étkezés utáni inzulin szint csökkenést figyeltek meg.
Nők esetében pár hosszabb távú kutatásban figyelték viszont meg, hogy a zsír mellett az izmokból is veszít a diétázó és a hormonszintekben is negatív változások figyelhetők meg néhány esetben. Az összetett szénhidrátok hiánya befolyással lehet a kortizol szintre (ez az ún. stresszhormon), megváltozhat a nemi hormonok aránya (a tesztoszteron és az ösztrogén előállítása nő, a progeszteroné csökken), lassulhat a szénhidrát-anyagcsere és a pajzsmirigy működés. Ezek férfiakra is igazak, viszont vannak ellentmondások, mert jó pár rövidebb távú kutatásnál az inzulinrezisztencia javulását észlelték, és ezek a fennálló ellentmondások is az okai annak, hogy nem javasolható ez a fajta étrend biztonsággal a jelenlegi eredmények alapján még biztonsággal ilyen probléma esetén. Idővel a kezdeti fogyást hízás követheti, amit a fokozódó éhségérzet és evéskényszer csak ront, ez pedig további negatív hatással lesz a hormonháztartásra. Ördögi kör alakulhat ki. Később el is maradhat az ovuláció és a menzesz a hosszútávon ketogén diétát folytató nőknél, ha nem megfelelő kontroll mellett diétázik.
Személyes tapasztalatom, hogy sok beteg, aki frissen kezdi a ketogén diétát nagyon pozitív hatásokat tapasztal, mind közérzet mind labor esetén. Azonban sok beteg, akikkel eddig beszéltem, rövidebb-hosszabb idő után az újabb és újabb negatívumok miatt abbahagyják ezt a diétát és arról számolnak be, hogy nehezen rendeződött az egészségi állapotuk (emésztés, hajszerkezet, bőr, ezekre panaszkodnak gyakran) és bánják, hogy belevágtak. Természetesen ezek cseppet sem kontrollált vizsgálatok, csak hallomásból vett tapasztalatok, így ezek a tapasztalataim az evidencia piramis legalján vannak csak. :)
Általában felmerül bennem az, hogy egy ilyen szigorú, kevésbé rugalmas és erősen szélsőséges étrendet meddig lehet életvitelszerűen tartani. Ha pedig abbahagyja az ember és visszatér az eredeti életmódjához, akkor kiújulnak azok a problémák, amiket egyszer már a régi életmód okozott, és újra megoldást kell keresni. Emiatt én úgy gondolom, hogy érdemes egy kiegyensúlyozottabb, személyre szabott életmódváltásba belekezdeni, ami hosszútávon is már megbízhatóan bizonyítottan egészségtámogató és könnyebben beépíthető a mindennapokba akár élethosszig, rutinosan, változatosan. Ha viszont majd megfelelő, megbízható evidenciák, jól kidolgozott irányelvek lesznek a ketogén diétára inzulin rezisztencia szempontból, akkor úgy gondolom egy „hagyományos” terápiára rezisztens betegség esetén lehet szerepe, amíg ezzel sikerül elérni egy adott szintet, ami után a már említett hosszútávon tartható étrenddel érdemes folytatni a mindennapokat.
Források:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7705738/