Bélrendszerünk lakóközössége: a mikrobiom

A mikrobióta a mikroorganizmusok, főleg baktériumok közössége az emésztőszervrendszerben, legnagyobb számban a vastagbélben. A mikrobiom a mikrobióták által „közölt” rendszertani, genetikai információk összessége, amit szoktak bélflóraként is nevezni. A mikrobiom jelentősége óriási. Mi tápláljuk őket, ők táplálják egyes sejtjeinket, ezáltal részt vesznek immunfolyamatokban, betegségek elhárításában, azaz nélkülözhetetlen részei életünknek. Bizonyos baktériumoknak szerepe lehet a gyulladásos folyamatok gátlásában, és a bélnyálkahártya határoló (barrier) funkciójának megtartásában. Az egyes baktériumtörzsek által termelt rövid szénláncú zsírsavak bizonyítottan hozzájárulnak az emésztőrendszert határoló sejtek épségének megőrzéséhez, segítenek kordában tartani a vércukor- és koleszterinszintet, szerepük van az étvágy szabályozásában és támogatják a bél immunfunkcióját. A bél-agy tengelyen keresztül pedig a mikrobiom folyamatosan kölcsönösen kommunikál az aggyal, közvetlen idegi kapcsolat és idegi jeladó molekulák termelése révén. Érdekes példa, hogy az egyik Bifidobacterium faj közvetve hozzájárul a szerotonintermelés fokozódásához. A boldogsághormon, a szerotonin alacsony szintjének szerepe fan a depresszió kialakulásában. Fordítva pedig pszichés stressz hatására csökkenhet a bélflóra Lactobacillus egyedszáma, ami hatással lehet az egész szervezet egészségére. A fizikai aktivitást végzők szervezetében pedig a jótékony törzsek szaporodása tapasztalható, azonban a sport abbahagyásával a kedvező változás visszaalakulhat. A túlzásba vitt fizikai aktivitás azonban káros lehet a mikrobiomra.

A baj akkor van, ha valamilyen külső vagy belső körülmény hatására hasznos baktériumtörzseink lakossága csökkeni kezd – például egy hosszabb antibiotikus kezelés után vagy pszichés stressz hatására. A bélflórában a korábban féken tartott káros törzsek szaporodásnak indulhatnak, felborítva a mikrobiom összetételét, ami akár az anyagcserére, immunrendszerre, éhségérzetre is hatással lehet. Az addig a baktériumok által fermentált szénhidrátok elégtelen feldolgozása miatt hasmenéses és más, változatos emésztőszervrendszeri panaszok jelentkezhetnek idővel.

Táplálékainkban természetes formában is megtalálhatók probiotikus törzsek, például a fermentált élelmiszerekben (joghurt, kefir, savanyú káposzta). A mikrobiom befolyásolásának étrendi stratégiája, ha elegendő tápanyagot, azaz fermentálható (prebiotikus) élelmi rostokat biztosítunk hasznos baktériumaink számára.

Az élelmi rostok (például cellulóz, hemicellulózok, lignin, pektin) olyan jellemzően összetett szénhidrátok, amelyeket egy apró kémiai szerkezeti sajátosság miatt nem tudunk megemészteni, mert a szervezetünk nem rendelkezik a kötéseik bontásához szükséges enzimekkel. Élettani hatásaik elképesztő szerte ágazok. Elősegítik a jó bélműködést, csökkentik a bél tranzitidejét, növelik a széklet térfogatát, amik csökkenthetik például a diverticulosis, azaz a bélkiöblösödését okozó bélbetegséget. Csökkentik többféle mechanizmussal az éhségérzetet, előnyösen befolyásolják a szénhidrát- és a zsíranyagcserét. A gyümölcsökben, friss zöldség- és főzelékfélékben található vízoldékony rostok sok vizet kötnek meg, sűrű masszává alakulnak és egyes tápanyagokat (például glükózt) kötnek meg, ezáltal azok csak fokozatosan, lassabban szívódnak fel. A rostban gazdag étrendnek általában alacsonyabb a zsiradéktartalma, amely ezáltal is hozzájárul a kisebb mértékű energia-bevitel eléréséhez. A koleszterin és az epesavak egy részét is meg tudják kötni, így kevesebb koleszterin szívódik fel (magas koleszterinszint esetén különösen javasolt a megfelelő rostfogyasztás), csökkentik a vér összekoleszterin és LDL koleszterinszintjét. Az élelmirost-bevitel további előnye, hogy a vastagbél baktériumai a rostokat (és az emésztőnedveknek ellenálló keményítőt is) képesek részben lebontani, ennek eredményeként ún. rövidláncú zsírsavak képződnek és ezáltal táplálják a baktériumokat és a bélhámsejteket, képesek gyulladásos folyamatokat gátolni. Mindezek bizonyítottan védenek a vastagbél- és végbélrákkal szemben. De az egyik vízoldékony rost még a kalcium felszívódását is segítheti. A vízben nem oldódó rostok nem erjednek meg, csak szerkezetváltozás nélkül áthaladnak az emésztőrendszerünkön, de ezzel is nagyban hozzájárulnak az egészségünkhöz közvetlenül és közvetve is, hiszen a vízoldékony rostokkal is csapatban dolgoznak. Képesek például az immunrendszerünket is támogatni, de rákmegelőző hatást is tulajdonítanak nekik, továbbá kutatják a daganat növekedését gátló hatásukat is. A kellően változatos rostbevitel jelentős hatással van a már említett bélflóránkra, a mikrobiomunkra is, ami ugyancsak szerteágazó hatással van a szervezetünk egészségére, hiszen részt vesz immunfolyamatokban, betegségek elhárításában, bélnyálkahatároló funkció megtartásában, de hatással van az anyagcserénk állapotára, raktározására is.

Ezeket a változatos hatású rostokat csoportosíthatjuk vízoldékonyságuk, gélképző hatásuk és fermentálhatóságuk szerint, amiknek élettani hatás szempontjából mind-mind nagy szerepe van. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor melyik rost a jobb, melyik a legjobb? Nem lehet eldönteni, a legjobb válasz a már említett csapatban dolgoznak a leghatékonyabban, főleg, ha minél változatosabbak a csapattagok.